| A kozmetikai szerek által kiváltott allergia
Sokkal többen allergiásak a kozmetikai termékekre, mint ahányan ezt tudják magukról. A tünetek változatosak lehetnek és sokszor inkább csak kellemetlenek, de nem annyira, hogy az ember orvoshoz forduljon miattuk. Ám a szervezet minden újabb esetet támadásként észlel, ez viszont hosszú távon egyre súlyosbodó válaszreakciókat válthat ki.
Furcsa ellentmondás: a kozmetikai ipar a szépségünkért, a jó közérzetünkért indul harcba, ám ennek mi magunk leszünk az áldozatai. Az óriási mértékű termelés, a nagy konkurenciaharc ugyanis feltételezi a lehető legolcsóbb alapanyagok használatát. Az állagjavítók, színezékek, oldó- és emulgálószerek, a vivő- és illatanyagok a tömegtemékekben elsősorban szintetikus úton előállított összetevők.
Ráadásul nyomonkövethetetlen, hogy amikor különböző márkákat egymással keverve használunk, milyen kölcsönhatások jönnek létre az alapanyagok között. Így előállhat az a szomorú helyzet, hogy maguk a szépészeti és higiéniai szerek okozzák azokat a rendellenességeket, amelyeket majd újabb krémekkel, samponokkal, tusfürdőkkel próbálunk orvosolni.
Csakhogy eközben bőrünkkel teljesen elfeledtetjük, milyen felépítő és lebontó, milyen reparálófolyamatokat kéne elvégeznie. Az eredmény ebben az esetben nem a még szebben ragyogó szépség, hanem az idő előtti öregedés lesz. A legszomorúbb mégis az, hogy az alábbiakban - a teljesség igénye nélkül - felsorolt gyanús összetevők mindegyike megtalálható a legtöbb csecsemőápolási termékben is.
A leggyakrabban használt allergizáló összetevők között az élen jár a Sodium Laureth Sulfate, bár nem mondható egészségesebbnek a többi Sulfate féle sem. Aki jól megnézi a címkéket az láthatja, hogy ezek nélkül nem készül sampon, tusfürdő vagy fogkrém.
Egészen kis mennyiségben talán valóban nem lenne gond, azonban bőrünk minden nap találkozik velük, napjában többször is. Meggyengítik a bőr védelmi rendszerét, a bőr egyensúlyát megbontják. A másik kétes értékű összetevő, ami szinte minden termékben szerepel, a propilén-glikol. Az ásványi olaj elnevezés jól hangzik, valójában azonban ipari felhasználású termékekre vonatkozik: a propilén-glikol fék- és hidraulikafolyadékokban éppúgy megtalálható, mint a fagyásgátló szerekben. Állítólagos hidratálóhatása miatt használják a kozmetikumokban, de ennek mechanizmusa valójában a bőr lezárásával történik. A propilén-glikol nem hagyja távozni a bőrből a vizet, ezzel azonban tönkreteszi annak anyagcseréjét.
Tovább nézegetve a címkéket, glicerinből sosem elég. Pedig valójában sok is. Rengeteget kenünk magunkra - és nem növényi eredetűt, hanem szintetikusat - szintén vízmegkötő hatása miatt, ám ez csak az egészen ki mennyiségre igaz. Túladagolva ugyanis a glicerin magához szívja a vizet a bőr mélyrétegeiből, így a felszínt megérintve ugyan kellemes tapintásúnak érezhetjük bőrünket, a mélyén azonban szó szerint szomjan halnak a sejtek.
Ha a glicerin az első három összetevő között szerepel - márpedig szinte mindig benne van az első háromban - akkor számíthatunk arra, hogy bőrünk újra meg újra kiszárad, és egyre több krémet használva sem érünk el jó eredményt. Az egyik legalattomosabb összetevő a kémialilag módosított pakura, ismertebb nevén paraffin vagy ásványi olaj (mineral oil). Filléres alapanyag, mivel a pakurát már gépzsírként sem tudja hasznosítani az ipar. Ám kifehérítve és szagtalanítva krémalapanyag lehet belőle.
Persze a kőolaj természetes anyag, a kérdés csak az, ki szeretné kőolajszármazékkal kenni a bőrét? Talán az illatanyagokról, illatszerekről, parfümökről a legnehezebb elhinni, hogy károsak lehetnek. Pedig így van, hisz közük nincs a természetességhez, így nagyon gyakran okoznak túlérzékenységet és napfény hatására bőrelszíneződéseket. Mesterségesen előállított kombinációk, nem éppen bőrbarát anyagokból.
A kozmetikai ipar azzal érvel, hogy csak egészen kis mennyiségekről van szó. Ám, ha azt vesszük, hogy minden, amit a bőrünkre kenünk-szórunk-permetezünk, illatosítunk, nem lehetünk olyan biztosak a védettségben.
Lehetséges káros hatások
Az alkalmazás helyén irritatív vagy allergiás bőrgyulladást, ekcémát, fototoxikus - ha a felkent anyag megsokszorozza az UV-hatást - és csalánkiütést okozhatnak. A kozmetikumokra kialakuló allergia azonban lehet ennél kevésbé nyilvánvaló is, amikor a bőrbe beszivárgott anyagok a szervezeten belül okoznak toxikus hatást. Ettől kezdve kiszámíthatatlan, hogy az allergia milyen formát ölt: ideges reakciókat vagy szervi panaszokat vált-e ki.
Fontos megemlíteni a tartósító-, illetve fertőtlenítőszereket. Ezek használata tulajdonképpen kötelező, ha valaki a termékét piacra akarja bocsátani, vagyis még a natúr termékek, sőt egyes biotermékek is tartalmazzák ezeket a barátságtalan szereket. Ilyenek például a parabének, amelyeknek több változata ismert. A lényeg, hogy az elnevezésben szerepel a parabén szó. Káros összetevőként szokták még említeni a linalolt, a citronelolt, a lanolint, a Kathon-CG-t, az alumíniumsókat.
A sort még hosszan lehetne folytatni, azonban talán fontosabb kérdés, hogyan kerülhetőek el a kozmetikai allergének. A tudatos vásárló kénytelen kiképezni magát az interneten keresztül, hogy azután átolvasson minden címkét. Egyes összetevőket különösen nehéz lesz kikerülni - a bioboltok és biowebáruházak nyújthatnak alternatívákat. Ám a fertőtlenítőszereket és a tartósítószereket a biotermékekben is kötelező alkalmazni, így nehéz eldönteni, mit válasszunk.
Azt azonban érdemes átgondolni, szükségünk van-e annyiféle kozmetikai szerre, amennyit használunk? Hajlamosak vagyunk lebecsülni a tiszta víz hatását, illetve bőrünk természetes védekező vagy regenerálóképességét. Legalább néha érdemes szusszanásnyi szünetet hagyni a bőrnek, hogy - szó szerint - fellélegezhessen.
| |
