wellnesswebaruhaz webáruház, webshop

webáruház felső lábléc
webáruház négyzet fájl

Kereső

Termék ajánló

Só, sófogyasztás
Sózzunk vagy ne? 
Nem ez a kérdés. Sokkal inkább az, hogy mennyit használjunk belőle. Kis mennyiségben ugyanis egyáltalán nem káros. Sőt! Létfontosságú szervezetünk számára.
 
A konyhasó mindkét alkotórésze, a nátrium és a klorid az anyagcsere fontos feladatát vállalja magára. A nátrium gondoskodik például a szövetekben és sejtekben levő egészséges nyomáskiegyenlítődésről és segít szabályozni a víz eloszlását a szervezetben. Tehát jelentős szerepet játszik a vérnyomás szabályozásában és bizonyos fehérjetestek aktiválásában. A kloridnak, a gyomorsav alkotórészének pedig többek közt emésztésünk sikerét köszönhetjük.
 
A sónál gyorsan betelik a pohár
A fehér ásvány jó oldalát mutatja külső használat esetén is. Gyógyító, élénkítő hatást gyakorol a bőrre, gondoskodik annak intenzív vérkeringéséről. Nem véletlenül csábítja évről évre a bőr- vagy reumatikus betegségekben szenvedő páciensek százait a Holt-tenger tömény sótartalmú vize. Ezenkívül a jódozott só, vagyis a konyhasó és a jód kombinációja, segít a pajzsmirigy hiánybetegségének megelőzésében is. Így például megakadályozza a golyvát, amely akkor keletkezik, ha az étellel túl kevés jód kerül a szervezetbe ez a nyomelem ugyanis fontos építőanyaga a pajzsmirigy hormonjának.
 
Ha a jód hiányzik
A jódhiány sajnos eléggé elterjedt betegség, mivel élelmiszereink természetüknél fogva jódszegények. Csak a tengeri halak különösen a tőkehal, a tengeri lazac és a lepényhal ­ kínálnak bőségesen jódot. Naponta kb. 250 gramm jódot kellene fogyasztanunk a jódszint egyensúlyban tartásához. Az általános jódhiány megszüntetésének egyik lehetősége az étkezési só jódozása: 10 gramm sóhoz 0,2 mg jódot adunk. A jódozott só háztartási használata azonban nem elég, hiszen a sóval takarékosan kell bánni. Ezért kb. 2 éve az üzemi étkezdékben és a vendéglőkben jódozott sóval főznek, sőt már van néhány pék, aki a kenyeret és a zsemlét jódozott sóval készíti. Szervezetünk sószükségletét sokkal gyorsabban biztosítjuk, mint azt gondolnánk. Egy felnőttnek naponta 3-5 g-nál nincs többre szüksége. Ez többnyire már reggeli után megvan. Elég 2 zsemle vajjal, 50 g felvágottal és egy lágy tojás csipet sóval és sóháztartásunk már rendben is van. A többi már mind felesleges!
 
Elsózott élet...
A sómérleget azonban nemcsak a különféle csemegéken levő szemcsék biztosítják, hanem elsősorban a készételekben, zöldségkonzervekben, húskészítményekben és sajtokban levőkkel. Így fordulhat elő, hogy a 'sóhatárt' gyorsan átléphetjük átlagban napi 10-15 g sót fogyasztunk, amivel valósággal elsózzuk életünket. Ez rossz szokás, a tulajdonképpeni szükséglethez semmi köze nincs. A kis gyerekek érzékeny nyelve inkább a sószegény ételeket részesíti előnyben a felnőttek 'normális' sózású ételeivel szemben. Ezért a bébiételeket nem szabad utána sózni, ezeknek nem a felnőttek ízlésének kell megfelelniük. Az évekig tartó 'dózisemelés' következménye a túlzott bevitel, ami egészségünket veszélyezteti, a só ekkor mutatja meg hatásának árnyoldalát.
 
A mennyiség fontos
Már Paracelsus, a késő középkor híres orvosa találóan fogalmazott: 'Az adagtól függ, hogy egy dolog mérgező-e vagy sem.' És ez vonatkozik a fehér sószemcsékre is. A régi Kínában volt szokás sóval öngyilkosságot elkövetni egyszerre 2 kg só bekebelezésével.
De már lényegesen alacsonyabb mennyiségnél is jelentkeznek a kellemetlen hatások, például erős szomjúságérzetet kelt, mert hatására szervezetünk több folyadékot igényel, ettől pedig a szív és a vesék nagyüzemben dolgoznak. És ez nem tesz feltétlenül jót nekik.
További kellemetlen mellékhatása a sóban gazdag ételeknek, hogy a szövetekben felhalmozódik a víz. Általában a vese meghatározott mennyiségű nátriumot tud átszűrni és a vizelettel kiválasztani. A maradék a szervezetben marad és megköti a vizet a szövetekben. Ez viszont kihat a karcsú vonalakra is: nem ritkaság a néhány kg-os súlygyarapodás sem. A szemek és az arc ödémás lesz, a gyűrűt nem lehet fel- vagy lehúzni, és bővebb ruhára van szükség A rendszeresen nagy sófogyasztás legsúlyosabb következménye azonban a magas vérnyomás ez persze nem vonatkozik mindenkire. Az érfalak is merevebbé válnak és megnő a rájuk gyakorolt feszítő erő. A tudósok megállapítása szerint a nagy sóbevitel miatt magas vérnyomásban való megbetegedés valószínűsége különösen a magas vérnyomásra való született hajlam és az örökletes sóérzékenység esetében nagy.
 
Öröklött sóérzékenység
Feltételezések szerint a sóérzékenyeknél a sejtek nátriumháztartása nem jól szabályozott, így az érizomsejtekben túl sok nátrium gyűlik össze. Ennek következtében a vérerek összeszűkülnek, a vérnyomás nő. Mivel a magas vérnyomás a szívinfarktus és az agyvérzés kiváltó oka, ennek egyszer akár rossz vége is lehet. Ugyanakkor a magas vérnyomás alattomos baj, hiszen az érintettek többnyire csak akkor veszik észre, amikor az már 'befészkelte' magát. Rendszeres vérnyomásméréssel azonban időben észlelhető a probléma. Persze nem a só az egyetlen kiváltója a magas vérnyomásnak a túlsúly és a túl sok alkohol is hozzájárul. Tehát ha a magas vérnyomás ellen tenni akarunk, nem elég csak a sófogyasztást napi 5 g-ra csökkenteni. Fontos a kiegyensúlyozott táplálkozás és a rendszeres mozgás is. 'A kevesebb só nem károsít' mottót jó, ha mindenki megszívleli. Mert ki tudja biztosan, hogy nincs-e örökletes sóérzékenysége vagy magas vérnyomásra való hajlama?
 
Sópótló tippek és trükkök
Kevés sóval ízletes ételt varázsolni művészet. Ám nem is olyan nehéz.
A fehér szemcsék leginkább fűszerekkel ánizzsal, Cayenne-borssal, gyömbérrel, korianderrel, szegfűszeggel, kurkumával, köménnyel, babérlevéllel, szerecsendióval, paprikával, szegfűborssal, csillagánizzsal, vaníliával és fahéjjal helyettesíthetők.
Jók a friss fűszerek, a fokhagyma és a vöröshagyma is. Megfelelő adagban kiemelik a csemegék sajátos ízét.
Használhatunk még kész fűszerkeverékeket, a sült- vagy grillfűszerek, húskivonat, kész mártások, ketchup és salátaöntetek sok sót tartalmaznak.
Vigyázzunk a 'rejtett' sóval, amit elsősorban a konzerv- és mélyhűtött készételek, zacskós levesek, sajtok, füstölt húsok, felvágottak, hal- és zöldségkonzervek, sütemények, kekszek tartalmaznak. Sószegény felvágottak és sajtok a reformházakban vásárolhatók, sószegény kenyér néhány pékség polcain található.
Sószegény diétás termékek csomagolásán fel kell tüntetni a benne levő konyhasó mennyiségét. Például a diétás levesek100 g maximum 100 mg nátriumot tartalmazhatnak.
Süssünk otthon kenyeret! Ha több élesztővel készítjük, egy egész adag sót takaríthatunk meg.
Nézzük meg az ásványvíz nátriumtartalmát. Lehetőleg olyat válasszunk, amely literenként 20 mg-nál nem tartalmaz többet.
A sónak van egy gyakorlati oldala is. A vörösborfoltoknak semmi esélyük sincs, ha rögtön rászórunk egy adag sót. Rövid hatóidő után mossuk ki esetleg többször is és a folt eltűnik.
Az elsózott étel főzés közben még megmenthető. Tegyünk bele néhány szelet nyers burgonyát, még egyszer forraljuk fel, majd a szeleteket vegyük ki, és kész is az ízletes étel. A nyers burgonya ugyanis magába szívja a sót, semlegesíti annak kellemetlen ízét.
 
Hányféle só van?
Az üzletekben többféle só kapható.
Mindenekelőtt ott van a konyhasó, amely a kereskedelemben asztali só néven is szerepel. Ez nátrium-kloridból áll, amelynek nyersanyaga elsősorban földalatti lelőhelyről származó kősó.
A tengeri só csak 70-85%-ban tartalmaz konyhasót, emellett különböző ásványi anyagokat és jódvegyületeket.
A jódozott asztali só 100%-os konyhasó, kg-onként 25 mg kálium- vagy nátrium-jodiddal.
A fűszersók 40-85%-ban konyhasó és különféle fűszerek, zöldfűszerek, vörös- vagy fokhagyma keverékei.
A vöröshagymasó konyhasóból és szárított, őrölt vöröshagymából áll.
 
Sóalternatívák
Jó minőségű sóra kis adagban mindenkinek szüksége van. Mivel helyettesíthetjük a sót, milyen alternatívák léteznek? Tudjuk, hogy a só kiemeli ételeink ízét, az ízharmónia miatt már nagyanyáink is tettek például az almakompótba egy csipet sót.
A legjobb, ha a hagyományos kősó helyett a tengeri sót választjuk, abból is a finomítatlant, ha be tudjuk szerezni. Miért? A magyarázat egyszerű: az élet a tengerből származik, és a tengeri só összetétele hasonlít a vérsavónk összetételéhez, így támogatja szervezetünk egyensúlyát. A finomítatlan tengeri sóban még mikroalgák is találhatók, és az algákról tudjuk, hogy szerves kötésben tartalmazzák az ásványi anyagokat, ezért szervezetünkben jobban felszívódnak.
A szezámsót is ajánljuk olvasóink figyelmébe, amely pirított szezámmagból és pirított tengeri sóból készül úgy, hogy az összetevőket 10:1 arányban megőrlik és összekeverik. A szezámmag olajszemcséi megkötik a sót, ezért az már vizet nem köthet magához, így elkerüljük az ödémák képződését.
Savanyúkáposzta, kovászos uborka és ezek leve: ételeinket sózhatjuk ezekkel is. A tejsavasan erjesztett élelmiszerek, mint például az említett kettő kiváló hatásúak a bélflóránkra.
Miszó. Japánban nemzeti eledel az erjesztett szójababkrém, amely sóval és esetenként valamilyen gabonával készül. Élő élelmiszer, fűszerként használják és az ételekhez utólag keverik hozzá. Pástétomokba, zöldséglevesekbe, személyenként naponta 1-2 kávéskanál az ajánlott adagja. Segít szervezetünkből kiválasztani a nehézfémeket, szabályozza a koleszterinszintet és a bélműködést.
 
 
 
A só
 
A sóban lévő nátriumra szüksége van szervezetünknek a vízháztartás és a vérnyomás egyensúlyban tartásához. Ez az ásványi anyag hozzájárul a folyadékháztartás szabályozásához, szükséges az idegek és az izmok működéséhez, egyes tápanyagok felszívódásához, valamint a vese megfelelő működéséhez. Sóval javítjuk ételeink ízét, és tartósítószerként is nagy hasznát vesszük.
 
Szervezetünk csak igen kis mennyiségben igényli a sót, de a felmérések szerint általában az egészségesnél hússzor nagyobb mennyiséget fogyasztunk. A napi sóadagot 5-6 grammban (egy csapott teáskanál) állapították meg, amely állítólag természetes formában megtalálható az élelmiszerekben, tehát nincs szükség az ételek külön sózására. A szervezet nátriumszükséglete függ az életkortól, és attól is, hogy verejtékezéssel mennyi nátrium távozik a szervezetből.
 
A túlzott mennyiségben fogyasztott só komoly problémákat okozhat: magas vérnyomás, szélütés, érelmeszesedés, a zsírszövetek visszatartják a folyadékot, veseelégtelenség, a hormonegyensúlyt megzavarja. Egyesek kutatók szerint akár enyhe függőség is kialakulhat. A mértéktelen sófogyasztás fokozza a kalciumkiválasztást, így növeli a csontritkulás esélyeit. A terhesség alatt, különösen az utolsó hónapokban az orvos napi 2 grammra javasolja csökkenteni a napi sómennyiséget. A só önmagában nem hizlal, viszont visszatartja a folyadékot, amely felhalmozódik a szövetekben. A túlzott sófogyasztás hozzájárul a narancsbőr kialakulásához is.
 
A táplálkozástudományi szakértők szerint, ha valaki két hétig nem fogyaszt sót, sokkal jobb lesz ízérzékelése. A főzésnél természetes ízesítőkkel helyettesíthetjük a sót: kakukkfűvel, babérlevéllel, tárkonnyal, rozmaringgal, citromlével, esetleg mustárral, bár ez utóbbinak igen magas a nátriumtartalma. A húsok közül állítólag a nyúlhús tartalmazza a legkevesebb sót, ezenkívül a mell részekben mindig kevesebb a só, mint a combban. A zöldségekre sem árt odafigyelni, a sárgarépában kétszer annyi só van, mint a karfiolban. A füstölt húsok, a sonkák, a sajtok és a kolbászfélék rengeteg sót tartalmaznak. Vigyázzunk a leveskockákkal, a chips-szekkel, az olajbogyóval, a savanyú káposztával, a kenyérrel, a kekszekkel, a konzervekkel, a különféle pék- és cukrászsüteményekkel.
 
                                                               Forrás: Reforméletmód-magazin, Hölgyfórum

Hírlevél




Webáruház

0.0533 mp


webáruház négyzet fájlwebáruház négyzet fájl
   Jogi nyilatkozat    Vásárlási tudnivalók
lábléc